Egy kis történelem…

A masszázs szó eredete sok nyelvben fellelhető: a latin massa azt jelenti „érinteni, gyúrni”, a görög masszein szó jelentése „gyúrni”, a szanszkrit makehé „nyomni”, az arab massé  „érezni, érinteni”, míg franciául a masser azt jelenti „dörzsölni”.

A masszázs, mint gyógyítás szinte az emberiséggel egyidős. A világ valamennyi kultúrájának történelmében fellelhetők korai feljegyzések, arról miként csillapítottak fájdalmat, oldottak izomfeszüléseket, csökkentették a fáradságot simogatással, dögönyözéssel, gyúrással, ütögetéssel.

Az ősi masszőröket sokszor természetfeletti képességekkel ruházták fel, gyógyító embereknek tartották. Egyiptom és Mezopotámia ősi kultúráiban a masszázst gyógyító papok végezték füstölésekkel és fürdőkkel kiegészítve.  Kínában a masszázst már 4000 évvel ezelőtt alkalmazták, a masszőröket hosszú ideig tanították, ismerték a masszázs távolhatását is. Az ókori görögök voltak az elsők, akik a masszázst misztikus gondolatok nélkül, a test frissítésére használták testedzések előtt és után. Hippokratész (ie. 460-377), a „gyógyítás atyja” szerint a masszázs megerősíti a gyenge ízületeket, eredményes rándulás és ficam esetén, kilazítja a kötött ízületeket.  Európában a masszázst az 1500-as évektől kezdték gyógyító céllal használni. Hazánkban az 1400-as években, Mátyás idején tűntek fel az első „dögönyözők”, akik képzettség nélkül, ösztönösen masszíroztak.

Európában a XIX. században a tudományok fejlődése lehetővé tette a masszírozás egyre tudatosabb és célzottabb alkalmazását. Nyugaton a legelterjedtebb formáját a svéd Pehr Henrik Ling vívómester vezette be, módszerében kínai, egyiptomi, görög és római sporttudományi és technikai tudását alkalmazta. Ő ismertette a ma is használt fogásokat: simítás, dörzsölés, gyúrás, ütögetés és rezegtetés.